Az elmúlt évek emlékeinek
köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra
örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen.
Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz
alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz
történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt
nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig.
Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett
zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt,
ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még”
kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő,
vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép
számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az
lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a
sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation),
hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus”
beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének
próbálkozni.
Előbbi zenekarokról már sokan és
sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni.
A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a
dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért
el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent,
ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk
a „Goldminer”
A videó alapján talán kialakult
bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért
lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation
hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar
műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem,
elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem
sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó
jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen,
mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben.
Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott
ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a
D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra.
Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem
tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről
nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne
essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább
az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek
betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a
dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem
éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva.
A
D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam,
hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek
örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a
göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation
fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni,
az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott
a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a
hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a
reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet
Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam
ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva
köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően
elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a
buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a
záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac
okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is
értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb
eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben
gyarapodó publikum.
Egy ilyen jellegű est szerintem
elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató
fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a
jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy
kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon
akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész
koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a
látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó
koncertjét.
Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish
feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel
ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor,
majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek.
Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam
magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy
barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel
eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a
Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy
ÉLT... Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett
őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot
lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel
láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már
nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt
végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik
rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel,
hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet
Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez
mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől
hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? :) ÉS erre még
sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The
Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán
már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a
koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött
fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán
szép világ...:)
A Casketgardent már jó párszor
hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a
formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh
István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok
fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme
ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni.
Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót
mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben
van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal)
tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld
magazin CD mellékleteként jelenik meg.
És végre eljött a
pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre
színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé
letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás
nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel
megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem,
hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett,
hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény
volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig
teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon
kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre
került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal
(ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…)
és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem
maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való
Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt
a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a
régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.
A hangzás minden szempontból rendben
volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája
is beleillett az est hangulatába.
Látszott azért, hogy volt néhány
„első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás
nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem
változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül,
még, ha nem is szó szerint.
Sokak számára (beleértve engem is)
ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian
Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és
egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük,
hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic
feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam
a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró
Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már
nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre
hasonlóan jó lesz a
felhozatal.