Nevergreen - Cross the sky in Cnesa Canisa

Nevergreen became the most popular hungarian
gothic-doom band.

Szép nyári est a Tisza parton, teli hold, érdekes fazonok, figurák sziluettjei tűnnek el, majd kisvártatva jelennek meg a fényben…

Ismét egy fesztivál és a híressé vált Magyarkanizsán, amely próbál kulturális végvárként helyt állni az időknek és az újabbnál újabb izmusoknak…

A Tisza menti városka mindennapjait a déli menekült áradat zavarja meg a különjáratos buszok sokaságával, kiknek az úti céljuk az Európai Unió gazdagabb nyugati fele. Egy részük a város parkjában, mások a Tisza melletti erdősávban várják az estét és irány a zöld határ…

Kik ők és hova tartanak, csak kegyes Uruk tudhatja, teli hold van a ramadán elmúlt…

A fiatalok a Tisza parton lévő rekreációs központ felé veszik útjukat, csoportosan nagy hanggal és némi szíverősítővel a hónuk alatt, megszokottnál sokkal több rendőr, rohamrendőr vigyáz a biztonságra, ilyen időket élünk lassan hozzá kell ismét szokni a látszat békéhez, mert újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…,de a végső harcunk vár!

Minimalizált hangtechnika ellenére is jó hangulat kerekedett a NevergreeN magyarkanizsai koncertjén, egymás után jöttek az ismert dallamok és riffek és az átdolgozások: Szerelmed vágya vér, Új sötét kor, Ködtenger mélyén, O Fortuna, Most és mindörökké, Fehér orosz, Frozen, Ámok és az utolsóként felcsendülő Furor Christiani talán üzenetként szolgált a megmaradt omladozó keresztény világ felé…

Hitét vesztette e világ egy része, de talán helyreáll a kibillentett egyensúly, egyszer mindenképpen.

Bob Macurával elbeszélgettem a jelen helyzetről, meglátásairól és picinykét a ködös jövőnkről.

Bob: -Az együttes stabilan és kitartóan hajóz a média által árnyékos oldalon, az igények megváltoztak sok a gagyi, így a rock és metál műfaj háttérbe szorult, viszont a közösségi háló és a zenei megosztók új lehetőséget adnak, így a NevergreeN főként média stratégiáját is erre az irányba terelte.

-Szeretem a koncerteket, a NevergreeN nagyszínpados produkció, így minden megnyilvánulás e irányba kell, hogy haladjon, viszont szeretek zenélni és a szabad időmben kisebb klubokban is szoktam játszani. Tudod apám „fehér cigányként” szokott cikizni velem, nos azért elfogadta, hogy ez az életformám és az életvitelem, ez nélkül üres és sivár lenne életem!

-Érdekes projektet tervezek, de még Miklóst meg kell, hogy győzzem, mivel neki a tervezetről más véleménye van, nos, egyelőre maradjon titok, annyit elárulhatók, ha minden jól megy az idén valami meg fog jelenni, ami nem megszokott, várjátok! :)

Matláry Miklóst a fesztiválokról faggattam:

Miklós: -Jók a fesztiválok, kapocs a zenekar és a rajongók között. Szépen fogadnak bennünket, picit a góthikus-doomos irányzat nehezebben elfogadható műfaj, de az idő megmutatta, hogy újra és újra lemezt készítünk, színpadra állunk.

-A következő fesztiválokon játszunk a nyáron: Rockmaratonon Dunaújvárosban 2015.07.16-án, Pecica MotoRock lesz a következő állomás – Pécska/Erdély 2015.07.17-én, ezt követően irány a Balaton és a Rock Part – Balatonszemesen 2015.08.07-én és a terv szerint Sm@rt Day’s Szatmárnémetin Erdélyben 2015.08.08-án lát bennünket nagyérdemű közönségünk!

-Itt a Vajdaságban a fiatalabb generációk hallgatnak, követnek bennünket, amíg érdekes Magyarországon az idősebb generációk is követik zenei pályafutásunkat, ez talán a magyarországi jelenlétünk a kiadónk Metal Hammer által és jóvoltából alakult így.

-Az üzenetünk, hogy a keresztény világ veszélybe került, de nem végveszélybe! Sok a hitevesztett ember. Erőt és hitet kell adnunk egymásnak és a zene talán az az eszköz amely eljuthat az angyalok nyelvén mindenkihez, ma este kereszt volt Magyarkanizsán az égen! Hallgasátok a NevergreeN-t, megtaláltok bennünket a Facebook-on: https://www.facebook.com/nevergreen.hu letölthető hanganyagok vannak az

iTunes: https://itunes.apple.com/gw/album/vendetta/id869062192

Deezer: http://www.deezer.com/album/7747309

Metalshop: http://www.metalshop.hu/index.php?manufacturers_id=1108

-Szép nyarat kívánok nektek és köszönjük, hogy itt voltatok!

-Köszönjük és kellemes fesztiválozást kívánok nektek!

Margit Zoltán

A kanizsai felállás:

Bob Macura,

Miklós Matláry

Nenad Nedeljković

Kovács Tamás

Furor Christiani

Szívében tél

Csontjában remény

A senki földjén él

Keleti tömb

Múltjában magány

Határok nélkül vár 

Sírjaiban elfeledt imák, álmait elhozzák, új Jerikó

Félszáz év magány, még ezer évig fáj. 

Furor Christiani, Furor Christiani 

Alvad a vér

A múlt tetemén

Szelleme visszatér,

Új Jerikó

Mégis fölépül

A népek temetőjén 

Furor Christiani

Furor Christiani

 További bejegyzések a Nevergreen-ről: http://margitzoltan.blogspot.hu/search/label/Nevergreen

OMNIA a pogány népzene

Az OMNIA zenekar sajátos stílust alkotott meg, amelyet "Pagan Folk"-nak, "Pogány népzenének" neveztek el, e zene egy sajátos formája és ötvözete a pogány vallási, a kelta és a világi zenének.

A zenéjük a természet, az élő bolygónk és a személyes véleménynyilvánítás szabadságát foglalja magába fő témaként. 

A mai ember számára meglehetősen szokatlan, kézzel készített akusztikus hangszerek által megszólaltatott zenei világot idéznek meg amely, kelta, gótikus és a "Fantasy" Világát tárja elébünk.Európa-szerte fesztiválokon lépnek fel,továbbá színházakban, klubokban Hollandiában és Németországban.

Az OMNIA zenekar üzenete figyelmeztetés a fogyasztói társadalom negatív környezeti hatásaira és az emberi faj élőkörnyezetének megsemmisítését okozó folyamatokra.

Eme üzenetet tolmácsolják a közönség segítségével, a zenei darabokban, amelyek szövegekre, versekre és beszédekre épülnek. E dalok, amelyek főként figyelem felkeltését szolgálják, fő látvány elemmel a "prédikáló" zenekarvezetővel az élen, aki magát a "pogányság pápájának" hirdette meg - Steve Sic személyében.

A koncerteken is (eltekintve a zenei háttértől) ismert részükről a szatirikus humor, gazdag vizuális megjelenés és egy nagyon furcsa anarchista megközelítése az ősi európai

vallásnak és a zenei hagyománynak. Annak ellenére, hogy alapjaiban "indie-underground" stílusban és zenei világban ügyködik az OMNIA zenekar, sikerült a lemezkiadókig eljutnia és elnyernie a közönség tiszteletét és rajongását. Érdekességként meg kell említeni a rajongó tábor széles skáláját, ahol mindegyik korosztály képviselteti magát! E tény inspirálóan hat a zenekarra és világszerte nagyobb kreativitási lehetőséghez juttatta őket, amely a természet és önmagunk megértését is eredményezheti a kettő szoros kapcsolatában. Ellentétben a legtöbb "modern" zenekarokkal az OMNIA nem csupán egy pénztermelő zenei projekt, számukra ez életforma, és minden kompozíciójukban, zenei műveikben e életmódot hangsúlyozzák, amely a koncertjükön kifejezésre is jut és egyértelművé válik a koncertre látogatónak.

Az OMINA-ról mondták:

"Engem is megérintett eme eredetiség. Eredetiség mutatkozott meg mindkét zenei stílus ötvözéseként, ereditéség mutatkozott meg az archaikus hangszerelésben és hangszerek megszólaltatásában (...) az OMNIA e teljesítményével, hit átéléssel és tudattal élménnyé vált mindenki számára "

- Henkjan Smits 

holland televíziós műsorvezető, tehetségkutató, producer, zenei tehetségek

felkutatója az "Idols" TV-programban.

"OMNIA - Igazán szép és egyedi zenét játszik, szuper kedves emberek a zenekartagok! Nekem nagyon tetszik :-)! "

- Norra - Corvus Corax / Berlin Beat

"OMNIA az egyik legeredetibb zenei csoportosulás, akikkel valaha is összehozott a sors.

Van egy minőség a munkájukban, amely a zsigerekből tör fel, amely egyszerre modern

és időtlen az időben. "

- Michael McGlynn, ír zeneszerző, producer, igazgatója és alapítója az Anuna, Írország Nemzeti Énekkarnak.

"OMNIA a koncerteken mindig keveréke a tiszta örömnek, eksztatikus táncnak, a "hippi" nemzedék önkifejezésének, szórakoztató, sámáni csábítással kombinált politikai nyilatkozatokat tartalmaz és kellemes fülbemászó zene egyedi hangszereléssel és élő zenei játékkal fűszerezve. Dalaik kiterjedtek és számos zenei műfajt foglalnak magukban,

különböző nyelveket és hangulatok ábrázolnak, de mégis mindig ott van ez OMNIA szellemisége, amely téveszthetetlenül az övék. E tényt nem vonhatja senki kétségbe. Amennyiben valakit az OMNIA zenei világa megfertőzött, az végleg OMNIA függőségben fog szenvedni"

- Sascha Blach, zenész, producer,

MA, Németország Zilla Magazin

"Az OMNIA egy teljesen új tapasztalatot nyújt hallgatója számára, amiben a lélek, a hús és csont rezgésbe lendül, amely megmozgat minden részüket, olyan készségekkel találjuk magunkat szembe amiről álmodni sem mertünk. A színpadi képi megjelenés kiemelkedő,

valami egyedien valóságos és teljesen egyedülálló! "

- Maria Franz, norvég zenész /

zeneszerző, Christopher Juul, zenész, karmester és producer, a Lava Studio

CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (ének, furulyák, buzuki)

Jenny Evans-van der Harten (ének, zongora, neo-kelta hárfa, bodhran)

Philip Steenbergen (gitár)

Daphyd Crow Sens (didgeridoo és ének slideridoo)

Rob van Barschot (dob és ütőhangszerek)

Lemezek:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

"3" (2003)

Crone of War (2004)

Vallás Live (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

Történelem (2007, csak USA)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Poëtree és Musick (2011)

OMNIA plays "PaganFolk", a unique form of religious Pagan, Celtic and World

music in which Nature, the Living Planet and personal freedom of expression are

the main themes. The rather unusual hand-built acoustic instruments used by the

band have been heard on countless Mittelalter, Celtic,Gothic, World and Fantasy

festivals throughout Europe as well as during OMNIA's tour-performances in

theatres and clubs in Holland and Germany.

OMNIA is a self made, self managed band with a definite message of anticommercialism and warning concerning the destruction of our environment by the human race. 

This message is brought to their audience by means of the music

pieces themselves as well as the many texts, poems and speeches in between

songs which take on the semblance of "preaching" by frontman and self proclaimed

"pope of Paganism" Steve Sic.

Their live performances are (aside from their music) known for satirical humour,

visual richness and a very singular Anarchist approach to ancient European

religion and musical tradition.

Despite the fact that they are a purely indie-underground band, unconnected with

any of the standard record labels and the music industry, OMNIA has managed to

win the respect of their peers and to capture the hearts and minds of audiences of

all ages and musical preferences worldwide, inspiring many people to greater

creativity and a deeper understanding of nature and of themselves.

Unlike most modern bands OMNIA is not merely a music-project to make money; to

them it is a way of life and all their compositions express this lifestyle which

becomes evident when you see and hear them play.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"I was touched by their originality. Originality in both musical style as choice of

instruments (...) a performance of Omnia is made an experience for everybody" 

-Henkjan Smits, 

Dutch television presenter, talent scout, producer of musical talent

and jury president of tv program "Idols"

"OMNIA - That´s really beautiful and unique music played by super nice people! I

love it :-)!" 

- Norri - Corvus Corax/Berlinski Beat

"Omnia are one of the most original performing groups that I have ever

encountered. There is a visceral quality to their work, that is at once contemporary

and timeless simultaneously." 

- Michael McGlynn, 

Irish composer, producer,director and founder of Anúna, Ireland's National Choir.

"Omnia's live shows are always a mixture of pure joy, ecstatic dancing, hippie

entertainment and shamanic seduction combined with political statements and

great, catchy handmade music of course. Their songs cover many genres,

languages and moods, but nevertheless there is always this Omnia spirit, that you

can't withdraw. Once infected, always infected"

- Sascha Blach, 

musician, producer,MA, Zillo Magazine Germany

"Omnia is a total experience where soul, flesh and bone all gets their share; their

truthfulnes and skills in both recording and stage performances stands out as

something completely real and unique!" 

- Maria Franz, 

Norwegian musician/composer, Christopher Juul, musician, conductor and producer at Lava Studio

CopenhagenLine-up:

SteveSic Evans-van der Harten (vocals, flutes, bouzouki)

Jenny Evans-van der Harten (vocals, piano, neo-celtic harp, bodhrán)

Philip Steenbergen (guitar)

Daphyd Crow Sens (didgeridoo, slideridoo and vocals)

Rob van Barschot (drums and percussion)

Discography:

Sine Missione (2000)

Sine Mission II (2002)

"3" (2003)

Crone of War (2004)

Live Religion (2004)

PaganFolk (2006)

CyberShaman (2007)

Alive! (2007)

History (2007, USA only)

Pagan Folk Lore (DVD) (2008)

World of Omnia (2009)

Wolf Love (2010)

Musick and Poëtree (2011)

NEW OMNIA LIVE CD!! (coming soon)

Jenny and me are working at the moment on this super hot sunny summer'z day, listening to all the live-recordings we made during the 2012 OMNIA "I don't speak human tour" that we brought to Holland and Germany… we're selecting which songs and which venues we are going to use for the upcoming OMNIA live-cd! It's kinda warm to be doing this kind of stuff, but then again millions of people are forced by some bossman/woman/vogon to slave away in some hot office behind a p.c just to earn an honest euro/dollar/yen/whatever…so I count myself fecking lucky that I'm only forced to work only by YOU…

We're quite enjoying the process of selection because we're sitting in a sunny room (where we always practice) and when we get too hot we go into the garden , where the birds are singing and the bugs are buzzing…and just drop our clothes and jump into the pool!… gosh every studio should have a swimming pool I think…(thought that a picture of us working behind the computer/speaker set-up would be a bit boring, and a picture of us naked in the pool would be much more entertaining but seriously in danger of censorship…so I opted for this picture, which I took by accident as I was getting the camera ready...but still it seems to express the atmosphere… Greenthingz and sunshine! 

dr.Steve Sic  

http://www.worldofomnia.com/

Gothica fesztivál 2012. - Karmageddon

Az elmúlt évek emlékeinek köszönhetően a Gothica fesztivál hallatán három, számomra örökérvényű név jut eszembe: Árnyak, De Facto, Nevergreen. Sajnos az első két név koncertjeit talán már sosem lesz alkalmunk meghallgatni (bár soha ne mondd azt, hogy soha, hisz történtek már „csodák”’), viszont a Nevergreen megmaradt nekünk és reméljük így lesz ez még hosszú-hosszú évekig. Kimondva, vagy kimondatlanul ez az este elsősorban a fent említett zenekarról, és a fesztivál napján megjelent lemezükről szólt, ezzel együtt a többi fellépő sem épp a „futottak még” kategóriába sorolható. A műfaj jelenlegi hazánkban tevékenykedő, vagy épp hamvaikból újjáéledő karizmatikus alakjai szép számmal képviseltették magukat ezen az estén és mint ahogy az lenni szokott, akadt közöttük olyan is, aki rendesen kilóg a sorból (Casketgarden, Christian Epidemic és The Konstellation), hisz az általuk prezentált Extrém Metal muzsika „Gótikus” beskatulyázásával még a bátrabbak sem mernének próbálkozni. 

Előbbi zenekarokról már sokan és sokat halhattatok, utóbbi névről viszont bőven van mit mesélni. A 2009-ben alakult zenekar megálmodója igen komolyan veszi a dolgát, hisz brutálisan rövid idő alatt komoly eredményeket ért el. Ennek legékesebb bizonyítéka a közelmúltban megjelent, ultrabeteg és profi hang és képminőséget prezentáló videójuk a „Goldminer”

A videó alapján talán kialakult bennetek egy kép arról, hogy mennyire lehettem mérges, amiért lemaradtam a kora délután színpadra lépő The Konstellation hangversenyéről. Az Őket követő Sense Of Silence zenekar műsorára szintén kíváncsi lettem volna, és amint tehetem, elmegyek egy koncertjükre, hisz sok jót hallottam róluk. Nem sokkal 15.30 után érkeztem meg a Club 202 nem dohányzó jégvermébe. A közönség ekkor még csak nyomokban volt jelen, mint mogyoró a hozzá legkevésbé sem passzoló élelmiszerekben. Ennek ellenére sikerült összefutnom néhány rég nem látott ismerőssel, akiknek igencsak megörültem. Ekkor kezdte műsorát a D/Harma zenekar, akik új énekesnőjükkel álltak a színpadra. Fontosnak tartom az őszinteséget, így most is az leszek. Nem tettek rám különösebb benyomást a produkciójukkal. Lehet, erről nem Ők tehetnek, hanem csak a korai időpont és félreértés ne essék, nem rossz amit csinálnak, de valahogy ott és akkor inkább az „aláfestő zenei szolgáltatás” szerepét voltak kénytelenek betölteni a jobb sorsra érdemes zenekartagok. A hideg és a dohányzás radikális tiltása erősen lehúzta az ekkor még nem éppen heves hangulatot, és a hangzástól sem voltam elájulva. 

A D/Harma fellépését követő Velvet Seal koncertjét nagyon vártam, hisz nem kis névről van szó. Külföldön nagyobb népszerűségnek örvendenek, mint idehaza. A zenéjük igen kellemes ötvözete a göteborgi Metal zenekarok hangulatának és a Within Temptation fémjelezte Goth/Rock zenének. A hangzás itt már kezdett alakulni, az élvezhető hőmérsékletnek viszont még a közelébe sem jutott a hely, ez abból a szempontból bír jelentőséggel, hogy végül a hideg vett rá, hogy letáborozzak a színpad előtt, hátha ott a reflektorok miatt cseppet elviselhetőbb a klíma. Sajnos a Velvet Seal fellépésében nagyot csalódtam, mivel jóval többet vártam ettől a bandától. Gabi személyében ott és akkor nem az a díva köszönt vissza, akit a videókból jól ismerhetünk. Érezhetően elégedetlen volt a csekély nézői létszámmal, és valahogy a buzdítás sem hozta meg a várt eredményt. A pozitív döbbenetet a záró feldolgozás szám, a Flashdance c. filmből ismert Maniac okozta, mert azt valahogy annyira sikerült eltalálni, hogy nem is értem miért nem a koncert közepén játszották, hisz nagyobb eséllyel perdült volna táncra, az egyébként már közben gyarapodó publikum.

Egy ilyen jellegű est szerintem elmaradhatatlan fellépője az Ideas zenekar. A lemezbemutató fellépésük remekül sikerült, és határozottan megalapozta a jókedvem, ami innentől egész este töretlenül ki is tartott. Nagy kedvencem a Főnix dallamait még most sem tudom (és nem is nagyon akarom) kiverni a fejemből. Anita szenzációs énekesnő, az egész koncert alatt sugárzott belőle a zene iránti szeretet. Számomra a látottak közül ez jelentette a nap első igazán jó koncertjét.

Az est legnagyobb meglepetését a Dying Wish feltámadása jelentette. Hihetetlen jó koncerteket adtak évekkel ezelőtt is, és egyszer csak volt-nincs…eltűntek, mint a kámfor, majd eltelt négy esztendő és végre ismét próbálni kezdtek. Hogy kíváncsi voltam-e?! Nem kifejezés Szépen be is betonoztam magam a színpadtól ideális halló- és látó távolságban, Szapy barátunk társaságában, aki el is látott jobbnál jobb ötletekkel eme beszámolóhoz, de a franc egye meg, nem elfelejtettem mindent a Dying Wish hatására. A koncertre a legjobb szó talán az, hogy ÉLT... Dömötör Balázs leginkább egy rendkívül elégedett őszülő napközis nebulóra emlékeztet, és nem az a színpadot lebontó alkat, de annál remekebb énekes. A srácok szemmel láthatóan élvezték a bulit. Eljött az a pillanat is, hogy már nem bírtam ki, és bemásztam előre. Kegyetlen nagy élmény volt végighallgatni amit a színpadon művelnek. És nem, nem látszik rajtuk a kihagyás, sőt…Olyan meglepetés dalokat vonultattak fel, hogy a bokám le… szóval hatalmasat ütött. Az első döbbenet Deep Purple – Perfect Strangers …te jóságos ég, hogy ez mekkorát szólt. Utoljára ezt a számot a Dream Theatertől hallottam, most akkor csépeljem még a szót? Minek? :) ÉS erre még sikerült rátenniük egy lapáttal a Depeche Mode – Enjoy The Scilence című dalával. Csendben megjegyzem, hogy az est folyamán már elhangzott egy DM dal, ami közel nem ütött ekkorát. Erre a koncertre garantáltan sokáig fogok emlékezni. Ezek után vetődött fel bennem, ha még az Evenson is újjáalakulna akkor lenne igazán szép világ...:)

A Casketgardent már jó párszor hallottam élőben és szívesen hallgatom a lemezeiket is. Hozták a formát ez alkalommal is. Balázs megszabadult a rőzsétől, Cseh István énekes osztotta a kultúrát a Ba+ekkel és a Gótok fricskázásával (hogy finoman fejezzem ki magam), aminek értelme ugyan nem sok volt, de valamiért nyilván nagyon be kellett szólni. Ő tudja, valakinek biztosan ez kell, én néhány megmozduláson jót mosolyogtam. Cirkusz és kenyér, de legalább a zene nagyon rendben van. Jön az új lemez, amire (ellentétben a beszólásokkal) tényleg kíváncsi vagyok, a cucc a 2012. februári HammerWorld magazin CD mellékleteként jelenik meg.

És végre eljött a pillanat, amire egész este nagyon sokan vártak. A Nevergreen végre színpadra lépett. Bevallom őszintén a soundcheck alatt kissé letaglózott Tina orgánuma (egy ilyen képzett hang, hangosítás nélkül is erős), és bár lemezen tetszett a női énekessel megerősített Nevergreen, valahol volt benne egy enyhe félelem, hogy ez élőben nem fog akkorát ütni. Tévedtem, mindamellett, hogy kellett némi ráhangolódás. Furcsa, mégis hatalmas élmény volt így hallani a régi dalokat, az új szerzeményeknél pedig teljesen természetesnek hat, hogy nem csak Bob énekel. Nagyon kíváncsi vagyok már az új lemezre. Minden klasszikus terítékre került, az Új sötét kor alatt már én sem bírtam magammal (ekkor már alig volt hangom, az Ámoknál már egyáltalán nem…) és immáron „haj nélkül” Headbangelésbe kezdtem. Semmi nem maradt ki, minden olyan dal elhangzott, amit egy valamire való Nevergreen rajongó várhatott. Annyi év után sem lehet megunni ezt a zenét. Ez az este valóban egy ünnep volt, az új lemezt és a régi, sokunk számára feledhetetlen dalokat ünnepeltük.

A hangzás minden szempontból rendben volt, a Frozen alatt felvonultatott hastáncos lányok koreográfiája is beleillett az est hangulatába. 

Látszott azért, hogy volt néhány „első koncertes” is a közönség soraiban, hisz a visszázás nem maradt abban az Ámok után sem…pedig oly sok év után sem változott a szokás, ha lemegy az Ámok, a függöny is legördül, még, ha nem is szó szerint. 

Sokak számára (beleértve engem is) ez az este itt ért véget. Hosszú, tartalmas nap volt. A Christian Epidemic zenekart már jó párszor volt alkalmam élőben látni, és egy pillanatig nem féltem attól, hogy nem marad közönségük, hisz a Nevergreen pólók mellett egyértelműen a Christian Epidemic feliratot viselők voltak többségben. Akkor viszont rendesen fogtam a fejem, mikor a koncert másnapján kiderült, hogy a estét záró Reason billentyűse egy több mint évtizedes jó cimborám akit már nagyon rég nem láttam…ha ezt előre tudtam volna. Remélem jövőre hasonlóan jó lesz a felhozatal.

http://www.casketgarden.hu

https://www.facebook.com/ChristianEpidemic

http://dharmamusic.hu

http://ideasband.com

http://www.nevergreen.hu

http://www.reason.hu

http://senseofsilence.hu

https://www.facebook.com/TheKonstellation

https://www.facebook.com/pages/VelvetSeal/22884412049

http://hammerworld.hu

Paradise Lost - A 2012-ben is elveszett paradicsom!

A *Paradise Lost  angol gothic metal együttes, amely 1988-ban alakult Halifaxban. A Paradise Lost – a My Dying Bride és azAnathema zenekarokkal közösen – a doom-death metal és a gothic metal stílusalapítói voltak az 1990-es évek elején. Az együttes nevét John Milton angol költő 1667-ben írt Elveszett Paradicsom című művéről kapta.

Title page of the first edition (1668)

A Nick Holmes énekes, Greg Mackintosh gitáros, Aaron Aedy gitáros, Stephen Edmondson gitáros és Matthew Archer alkotta csapat debütáló albuma 1990-ben jelent meg Lost Paradise címmel a Peaceville kiadónál. Következő lemezük, a stílusdefiniáló Gothic egy évvel később jelent meg. A korábbi death metal stílusjegyeket a doom metal vontatottabb tempójával ötvözték, Nick Holmes durva hörgő énektémáival kontrasztban pedig operás női éneket is alkalmaztak. A Music For Nations kiadóhoz szerződve a következő albumokon egyre inkább letisztult a Paradise Lost hangzása, a metal mellett folyamatosan egyre több teret kaptak a gothic rock hatásaik. Népszerűségük csúcsát az 1995-ben megjelent Draconian Times albumuk idején érték el. Ekkor már Lee Morris dobolt az együttesben.

Az 1997-es One Second lemezen új irányba fordult a Paradise Lost, amikor beemelték hangzásukba az elektronikus zenékre jellemző gépi effekteket, loopokat és hangmintákat, nagy csalódást okozva ezzel a korai éra rajongóinak, de egyben újakat is toborozva. Az EMI-nál megjelent következő albumon (Host, 1999) még tovább léptek ebbe az irányba és a gitárok szinte teljesen eltűntek a dalokból. Azóta lemezről lemezre fokozatosan hoznak vissza egyre többet régi énjükből. Legutóbbi, 2007-es In Requiem című albumukat (amely már a Century Medianál jelent meg) a kritikusok az 1993-as Icon c. klasszikus Paradise Lost lemezhez hasonlították. A Lee Morris helyére 2004-ben érkező Jeff Singer dobos 2008-ban lépett ki az együttesből. A Paradise Lost új dobosa Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) lett. A zenekar jelenleg új albumának a "Tragic Idol"-nak  felvételén dolgozik a Lincolnshire-i The Chapel Studios-ban . Megjelenés tervezett dátuma 2012. április 23-a!

Tagok

• Nick Holmes – ének (1988-napjainkig)
• Greg Mackintosh – szólógitár (1988-napjainkig)
• Aaron Aedy – ritmusgitár (1988-napjainkig)
• Steve Edmondson – basszusgitár (1988-napjainkig)
• Adrian Erlandsson – dobok (2009-napjainkig)
  
  

Korábbi tagok 

• Matthew Archer – dobok (1988-1994)
• Lee Morris – dobok (1994-2004)
• Jeff Singer – dobok (2004-2008)
  
  

Kisegítő zenészek 

• Mark Heron – dobok (2008)
• Peter Damin – dobok (2009)
  
  

Diszkográfia 

Stúdióalbumok  1990 – Lost Paradise 1991 – Gothic 1992 – Shades of God 1993 – Icon 1995 – Draconian Times 1997 – One Second 1999 – Host 2001 – Believe in Nothing 2002 – Symbol of Life 2005 – Paradise Lost 2007 – In Requiem 2009 – Faith Divides Us - Death Unites Us 2012 - Tragic Idol Kislemezek, EP-k  1993 – As I Die 1994 – Seals the Sense 1993 – Gothic 1995 – The Last Time 1995 – Forever Failure 1997 – True Belief 1997 – Say Just Words 1997 – One Second 1999 – So Much is Lost 1999 – Permanent Solution 2001 – Mouth 2001 – Fader 2002 – Erased 2005 – Forever After 2007 – The Enemy

Koncertalbumok 

• 2003 – At the BBC (Live 1992-1995)
• 2008 – The Anatomy of Melancholy
  
  

Válogatásalbumok 

• 1997 – The Singles Collection (kislemezek gyűjteménye)
• 1998 – Reflection (Best of 1988-1998)
• 2009 – Drown in Darkness (korai demók gyűjteménye)
  
  

Videók

• 1990 – Live Death (koncert)
• 1994 – Harmony Breaks (koncert)
• 1999 – One Second Live (koncert)
  
  

DVD

• 2002 – Evolve (Harmony Breaks + One Second Live)
• 2007 – Over the Madness (documentary)
• 2008 – The Anatomy of Melancholy (koncert)
• 2011 - Draconian Times MMXI (2011)
  
  

*Paradise Lost is an epic poem in blank verse by the 17th-century English poet John Milton. It was originally published in 1667 in ten books, with a total of over ten thousand individual lines of verse. A second edition followed in 1674, changed into twelve books (in the manner of the division ofVirgil's Aeneid) with minor revisions throughout and a note on the versification.

The poem concerns the Biblical story of the Fall of Man: the temptation of Adam and Eve by the fallen angel Satan and their expulsion from theGarden of Eden. Milton's purpose, stated in Book I, is to "justify the ways of God to men." Paradise Lost is often considered one of the greatest literary works in the English language.

Gustave Doré, Depiction of Satan,
the antagonist of John Milton's Paradise Lostc. 1866

Paradise Lost  

band that formed in 1988 in Halifax, England.

Their first three full-length albums are examples of the death/doom style, although the latter two incorporated some melodic and gothic elements. However, with the release of the albums Icon (1993) and Draconian Times (1995), Paradise Lost also became known as pioneers of the gothic metal subgenre. In accordance with the change in musical approach, vocalist Nick Holmes changed his singing style. He used a death grunt on the band's first three albums, but on Icon refined his voice to have a cleaner tone. Later (circa 1997), the band began experimenting with electronic styles but after four albums reverted again to gothic metal.

Their line-up has remained stable for such a long-standing heavy metal band, consisting of singer Nick Holmes, guitarists Greg Mackintosh and Aaron Aedy, and bassist Steve Edmondson. Holmes and Mackintosh are the principal composers, with almost all of the band's songs credited to them. During the years, the band has only changed drummers, with original member Matthew Archer replaced in 1994 by ex-Marshall Law drummer Lee Morris In March 2004, Morris left the band. Jeff Singer took Morris' place and has played on all subsequent releases, though he was not listed as a permanent band member until the release of the single "The Enemy" in 2007. In a recent video interview, Mackintosh and Holmes revealed that Singer had already auditioned for the band when Archer left, but they chose Morris instead because "[Singer] had a pink drumkit".

Early on, Paradise Lost were inspired by Kreator, Celtic Frost, Candlemass, Death, Morbid Angel, and Repulsion. Up to 1989, the band recorded demo cassettes, then signed with Peaceville Records for their first album (recorded at The Academy), Lost Paradise. Their debut was well received by press and fans alike. In November 1990, Paradise Lost went back to The Academy to work on the second album. 1991's Gothic (also on Peaceville) was the band's stylistic breakthrough, eventually becoming an influential album within the extreme metal circles. The album was labeled a "classic" and was rated highly by both fans and critics. The album expanded beyond the original death/doom format by being more melodic and featuring symphonic orchestra and female vocals by Sarah Marrion. With this album the band pushed "gothic" into the metal scene and started a new genre - gothic metal. Paradise Lost was signed to the Music for Nations label, and in July 1992 released Shades Of God. The album contained the song "As I Die," later released as a single/EP. In summer 1993, the band commenced work on their fourth full-length record, Icon which was released on September in the same year. The album hit the German charts at number 31, It solidified the band's position in the mainstream metal scene. Draconian Times, one of the band's most successful albums came in June 1995; a limited edition digipack offered a second disc, dubbed "Live Tracks, Demos & B-Sides," with five live recordings as well as demos and outtakes. To promote the album, Paradise Lost went on a tour through Europe, South America, Australia, and Japan.

On the album One Second (1997), the band began to experiment with Depeche Mode-esque synth pop and electronica. The album turned out to be one of the band's most important releases, cracking the German and Swedish top ten charts and giving the band a boost in popularity everywhere, it seemed — except the UK. The band later contracted EMI Electrola in Germany for its next album, Host, released in 1999, on which they continued to experiment with new sounds, appearing to shed their metal roots. On the next album, Believe in Nothing (2001), Paradise Lost continued the synth direction, but adding rock elements to the music. In May 2002, the band signed to GUN records, and on the album that followed,Symbol of Life, the metallic roots of the band began to resurface.

Paradise Lost released their 10th, eponymous album in 2005 on GUN records. The eleventh album, In Requiem, was released in Spring 2007 on Century Media; it was generally well-accepted and highly rated by both critics and fans, pleased to see the band returning to their heavier, gothic metal sound similar to that of earlier albums like Draconian Times. The full-length was preceded by a single, "The Enemy."

In November 2007, Century Media released the DVD Over The Madness, which documents the impact Paradise Lost has had on gothic metal and provides insight into the mindset and workings of Paradise Lost. Disc 2 includes further interviews, rehearsal footage, plus backstage and memorabilia sections.

On 13 August 2008, drummer Jeff Singer announced his departure from the band on the Paradise Lost official website. He wanted to be with his family, had an upcoming job, and the then-upcoming South American tour would interfere with that. As a result, Paradise Lost had to cancel the South American tour dates that they had planned. Soon after, on 28 August 2008, the Paradise Lost official website announced that the cancelled South American tour has been reconfirmed and that Mark Heron from Oceansize would take over on drums.

At the beginning of 2009, Paradise Lost recorded an album with producer Jens Bogren in Fascination Street Studios in Örebro, Sweden. At the time there was no full-time replacement for Jeff Singer and drums were played by Swedish drummer Peter Damin. On 16 March 2009, when the album was already finished with being recorded, the band recruited Adrian Erlandsson (ex-At the Gates, ex-Cradle of Filth) as a full-time drummer for the band.

On 18 June 2009, Paradise Lost officially announced Faith Divides Us - Death Unites Us as the title of their album to be released on Century Media Records on 25 September 2009 in Germany, on 28 September 2009 in the rest of Europe and on 6 October 2009 in the US.

Paradise Lost headlined the Jägermeister Stage at Ozzfest 2010 on 18 September 2010.

In late 2011, Paradise Lost began recording its 13th studio album Tragic Idol in The Chapel Studios in Lincolnshire. The release date is 23 April 2012.

Current members

• Nick Holmes - vocals (1988–present)
• Greg Mackintosh - lead guitar (1988–present)
• Aaron Aedy - rhythm guitar (1988–present)
• Steve Edmondson - bass guitar (1988–present)
• Adrian Erlandsson - drums (2009–present)
  
  

Former members

• Matthew Archer – drums (1988–1994)
• Lee Morris - drums (1994–2004)
• Jeff Singer - drums (2004–2008)
  
  

Session members

• Mark Heron - touring drums (2008)
• Peter Damin – studio drums (2009)
• Milly Evans - touring guitar (2009–2010), touring keyboards and backing vocals (2011)
  
  

Discography

Studio albums

• Lost Paradise (1990)
• Gothic (1991)
• Shades of God (1992)
• Icon (1993)
• Draconian Times (1995)
• One Second (1997)
• Host (1999)
• Believe in Nothing (2001)
• Symbol of Life (2002)
• Paradise Lost (2005)
• In Requiem (2007)
• Faith Divides Us – Death Unites Us (2009)
• Tragic Idol (2012)
  
  

Live recordings

• "Live Death" (1990) (VHS)
• At the BBC (2003)
• The Anatomy of Melancholy (2008) (Live double-DVD set, and Live double-CD set)
• Draconian Times MMXI (2011)
  
  

Link: Paradise Lost official site: http://www.paradiselost.co.uk/
+Wikipedia+

ERASED

I don't owe anything

I don't owe anyone

Shoot pride for all it's worth

I don't belong

In a situation now

That I could not repair

I assert myself to sleep

Show others that I've cared

How cold is this poor life

Lay ashes at my grave

If it takes me away from you

A subtle gesture

I don't know anyone (cherish my religion)

I don't know anyone (faith is only fiction)

I don't know anyone (cherish my religion)

I don't know anyone (faith is only fiction)

This is erased I promise not a trace

This is erased I promise no delay not a trace

The End...No!